Bakos Katalin → Hogyan lehet elmondani, ami nem elmondható, mert olyan kínos, fájdalmas, félelmetes? Hát képekben. Az alkoholisták családjának szenvedései, a szenvedélybetegek viselkedésének sajátságai az élet apró mozzanataiból építkező rajzi metaforákban nyernek szemléletes formát. Akár vidám jelenetekben is. Óhatatlanul eszünkbe jutnak olyan nagy elődök e téren, mint Jean Effel vagy Réber László. Főleg a fiatalok számára jól hozzáférhető ez a nyelv. Ugyanakkor a kö­tet végén az olvasó praktikus útmutatást kap a szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat segítő intézményekről. Milyen nehéz leszállni a tintalóról! A könyv azonnal megnyert egységes, világosan artikulált formájával, szellemes, karakteres, vonalas rajzaival.

Hurrikan Press → Az ifjúsági- és gyerekkönyv kategóriába idén alig érkezett nevezés, ez illusztrátorként külön szívfájdalom volt nekünk. Jásdi könyve egyáltalán nem gyerekkönyv, azért tartottuk mégis indokoltnak az album kategóriából az áthelyezését, mert a hangvétele miatt remek beszélgetésindító lehet, ha kamaszokkal beszélgetünk az alkoholról. A belív egyértelműen sokkal erősebb, mint a borító, illetve a címválasztás sem szerencsés, mivel egy gyerekszínház több mint húsz éve működik azonos néven. Egy ilyen könyv megjelenése fontos és követendő példa, és itt elsősorban nem a mostanában közked­velt témára, hanem magára a silent book műfajára gondolunk: jó látni, hogy egy illusztrátor-szerző ilyen szabadságot és bizalmat kap egy könyvtárgy teljes megtervezésére.

Kozma Dániel → A könyv koherens egészet alkot, saját világa van, ami könnyen beszippantja az olvasót. Az a fajta könyv, amelybe bele lehet feledkezni, mert minden vizuális és tartalmi döntés ugyanabba az irányba mutat. Egyszerre szép és kellemes, mégis húsba vágó.

Laki Eszter → Nagyon megnyerő a színválasztás és az illusztrációk stílusa. Nehéz téma, de talán jobban eljut az ifjúsághoz, ha a vizuális világgal azonosulni tudnak.

Szmolka Zoltán → Egyrészt egy kis fejtörést okozott a másik kategó­riába sorolás, másrészt pedig jó látni, hogy egyre több olyan könyv jelenik meg, ami megosztó vagy nehéz témákat is beemel azok közé amiket el kell mondani. A könnyed és puha kinézet itt kontrasztban áll a téma komolyságával, de nem infantilizálja el azt. Üdítő látni, hogy a könyvtervezés része tud lenni a szépen megrajzolt illuszt­ráció, ami itt persze a silent book műfaj miatt egyébként is kiemelt szerepet kap.

Török András → A gyerekkönyvtárban valaha folyton a „Válogatás a felnőttek világából” feliratú polcnál tébláboltam. Bárcsak lett volna ott ilyen könyv. Ilyen eredeti, igazmondó, tetszetős külsejű, érthető dikciójú könyvtárgy, amely megkönnyítette volna az átlendülést a gyerekkor és felnőttkor határán. Bárcsak megtalálná olvasóit ebben a mozgókép-orientált világban.

Virágvölgyi István → Jásdi Juli mesterien él a könyv azon ősi tulaj­donságával, hogy ablakot nyit egy másik világra. Az illusztrációk nem csupán díszítik a lapokat, hanem organikus párbeszédet folytatnak a formátummal: a képek hullámzása olyan sodró erejű befogadói él­ményt nyújt, amely bizonyára a fiatal olvasókat is azonnal beszippantja. A kor­rekt nyomdai és kötészeti kivitelezés pedig láthatatlanul, mégis biztos kézzel szolgálja ki azt a következetes és egységes vizuális univerzumot, amely a könyv oldalairól sugárzik.