Katyi Ádám → A könyv belső elrendezése remekül visszaadja a bonyolult és összetett témát, miközben a papírváltások és a pauszos oldalak tovább erősítik a tartalom át-adását. A grafikai megoldások igényesek, a vászon-borító pedig szép és kellemes kézbe venni a könyvet.

Király Réka → Meglepetésemre nagyon sok könyv volt ebben a katergóriában. Ez a könyv engem a logikus sokféleségével fogott meg. Változatos tervezési megoldásokkal egy áttekinthető egység alakult ki. Nekem kifejezetten tetszett a különféle papírok használata.

Kiss István → A könyv borítója szerintem indokolatlanul szerény, szinte észrevehetetlenné teszi azt. A középszürke kötőanyag és a rajta alkalmazott vaknyomás véleményem szerint nem teszi emlékezetessé a kötetet, hacsak nem éppen ezért. A belsőben használt kék és rózsaszín illeszkedik egymáshoz, de a sok kékkel nyomott felület hideggé és kissé lapossá teszi az oldalakat. A kék fotók nyomtatására nem túl alkalmas, mert a viszonylag világos szín nem mutatja meg a képek valóságos árnyalati terjedelmét. Jobb lett volna duplex megoldást alkalmazni (fekete + kék). Érdekes megoldás a Tartalom oldalak kialakítása, amelyek felkeltik az olvasó érdeklődését.

Miklós Tamás → A borító artisztikus akar lenni, de ennek beáldozták a jól olvashatóságot: könyvesboltban eltűnne. Ebben a könyven a tervező mintha minden létező papírmintát be akarna mutatni más könyvtervezőknek: a szivárvány minden színében pompázókat, vastagot és vékonyat, fedettet és átlátszót – tarka-barka, indokolatlan kuszaságban. A belívek betűi hol rózsaszín alapon halványkékek, hol kék alapon kékek, a fontok többnyire groteszkek, de van, ahol mégsem, a fotók hol áttetsző árnyképek, melyek mögött más árnyképek nehezítik tovább az olvasó dolgát, hol meg jól látszó képek, hol kifutók, hol nem, hol rózsaszínűek, hol kékek, hol nem – teljes a zavar. A kenyérszöveg hol középre zárt, hol oldalra, hol egy hasábos, hol kettő. A könyv vegyes-elegyes kuszasága teljesen értelmetlennek tűnik.

Neszmélyi Réka → Ebben a kategóriában nehéz volt kiemelni egy könyvet, és sok olyan is volt, amiket nem lehetett egymáshoz mérni, mert egészen más műfajban voltak kiválóak. Ennél a könyvnél a tervezőnek nagyon sokszínű tartalmat kellett egy rendszeren belül strukturáltan érthetővé tenni az olvasó számára. Tetszik, hogy bár sokféle tervezői megoldást választott, mégsem lett harsogó a tárgy. Szeretem, hogy a borító ennyire elhalkult a belívek mellett.

Pallag Zoltán → Gazdag könyv. Sokféle, mégsem esik szét – semmilyen értelemben. Tetszik, hogy többféle papírt és színt használ. Ezek ügyesen törik meg a lapozgatás ritmusát. Jó – nagyon jó – kézbe venni. Nagyrészt egyetértek Tamás Miklós kritikájával, azzal a kitétellel, hogy amit ő a könyv hibájának tart, én azt éppen az előnyének.

Pálhegyi Flóra → Az egyik legszorosabb mezőnyben végzett kiadvány, amely komoly szakmai vitákat generált – nem véletlenül. A képzőművész munkáihoz tudatosan választott papírminőségek és a játékosan, de finoman kidolgozott szövegelhelyezések precíz és gondos tervezői attitűdöt tükröznek. Egy könyv, amely minden felnyitásnál új részletet ígér.