Bakos Katalin → A Marastoni Jakab kiállítást kísérő kötet tervezője harmonikusan, szép ötletekkel ültette át a történeti témát a kortárs könyvgrafikába. Éppen csak annyit vett át a könyvművészet régi hagyományaiból – mint a kötés és a kiemelt, fejezettagoló belső oldalak ezüst nyomása, a kalligráfia, a kalligrafikus írás – amivel érzékeltette a 19. század levegőjét, egyébként éppen a modern tipográfia (már szintén klasszikussá vált) elemeivel élt, a szöveg­tömbökkel, merész aszimmetriákkal. Visszafogott, de elég vizuális élményt kínál pusztán a tipográfia eszközeivel is, ugyanakkor nem konkurál az illusztrációkkal. Tetszik a betűválasztás és a típusok értelemszerű váltása. Sok szöveget és képet kellett jól áttekinthetően elrendezni és ezt a tervező igényesen, professzionálisan oldotta meg.

Hurrikan Press → A kategória meglehetősen eklektikus volt: a mezőnyben eltérő költségvetésű könyvek szerepeltek, így ezek összehasonlítása nem volt egyszerű feladat. Visnyai láthatóan ugyanazzal a magabiztossággal mozog a nagyobb költségvetésű kiadványok világában, mint a szerényebb, zsebkönyv formátumú projektek eseté­ben. Üdítő volt látni a merész betűpárosításokat, a klasszicizáló orna­mentikák használatát, valamint a játékos, mégis jól olvasható tördelést. A kiadványon szépen végigvonuló ezüst szín finoman, de következe­tesen ad vizuális karaktert a köteteknek.

Kozma Dániel → A könyv grafikai világa a barokkos és a modern­ista formanyelvet ütközteti. A gesztus magabiztos, egyszerre játékosan könnyed, ugyanakkor kellőképpen mértéktartó. Érezhető egy leheletnyi pimasz irónia, mégsem válik paródiává. Elkerüli a historizálás csapdáját is, határozottan poszt-digitális hozzáállással alkalmazza a klasszikus eszközöket.

Laki Eszter→ Időtálló borítólayout, mely mégis bátor kortárs elemeket használ (ld. 4 sorba szedett szöveg a gerincen). Jó ízléssel használja a klasszikus könyvtervezés eszközeit, mégsem válik porossá.

Szmolka Zoltán → Egy elsőre klasszikusnak tűnő kiadvány, csupa ismert megoldással, betűvel, akár unalmasnak is lehet nevezni. Ehhez képest ahogy elkezdem figyelni a részleteket, az arányok kicsi eltolásait, a néhol szándékos édeskésséget vagy a betűpárosításokat, úgy rajzolódik ki, hogy egy jó arányérzékkel és biztos vagyok bene, hogy finom humorral megtervezett könyvről van szó.

Török András → Ez az év úgy látszik, Visnyai Zoltán Tiboré, ezt a kategóriát is ő nyerte. (Egy harmadikban is esélyes volt!) A Marastoni Jakabról készült album egy nagyszerű példája a régi és az új tervezői elvek szimbiózisának. Van érzéke ahhoz is, hogy a tervezési szélső pontok feszültségét megzabolázza. Például a metszett hegyű tollal rajzolt barokk cirkalmak és a szabad soros szövegszedés között feszülő ellentétet.

Virágvölgyi István → A szakkönyvek ma egyre gyakrabban kiál­lítási katalógusként találnak utat az olvasókhoz. Ennek a tendenciának örömteli velejárója a reprezentatív kivitel, amely túlmutat a tudományos kötetek hagyományos puritánságán. A Marastoni-kötet visszafogottságával, a klasszikus fősodorba oltott modern tipográfiai kikacsintásaival és magas minőségű, sokszínű anyaghasználatával a teljes zsűrit meggyőzte. Ez a könyv nemcsak forrásmunka, hanem kézbe illő esztétikai élmény.